A manzikerti vereség súlyos, de nem végzetes katonai kudarc volt, mivel a bizánci hadsereg nem semmisült meg teljesen. A császár, Romanosz IV. Diogenész, életben maradt, ami félelmet keltett a politikai elit körében, akik belháborút indítottak. A belső konfliktusok a hadsereg felbomlásához vezettek, és a bizánci döntésképtelenség nyitotta meg Anatólia belsejét a szeldzsukok előtt. A vereség nem csupán egy csata elvesztése volt, hanem a belpolitikai összeomlás kezdete, amely hosszú távon a birodalom gyengüléséhez vezetett. Teljes cikk (Magyarnemzet)