A szöveg Bojtor István, egy református lelkipásztor hatását és örökségét idézi fel. Az író emlékezik a tanítványságra, amely Pista bácsi szeretetéből, figyelméből és humorából fakadt. Az írás hangsúlyozza a közös emlékeket, a tanulás fontosságát, és a lelkipásztor szerepét az életükben. Az emlékezés hálát ébreszt, és a tanítványok továbbra is hordozzák Pista bácsi örökségét. Teljes cikk (Magyarnemzet)