A szamurájok a japán harcos elitjét képviselték, kezdetben bérharcosok voltak, de idővel a japán állam politikai és katonai gerincévé váltak. A 15–17. századi Sengoku-korban már nem csupán harcosok, hanem adminisztrátorok és bírók is lettek. A szamurájok nevelése katonai és irodalmi készségeket egyaránt magában foglalt. Az Edo-korszakban a szamurájok tanítók és bürokratikus hivatalnokok lettek, de a 19. század végére hanyatlásnak indultak, mivel a modern fegyverek és a sorozás megváltoztatta a katonai helyzetet. Teljes cikk (Magyarnemzet)