A szöveg a magyar filmipar és a Kriskó László által készített Ákos-dokumentumfilm kritikáját tartalmazza. A szerző lehangoló képet fest a filmes támogatások rendszeréről, és bírálja a film tartalmát, amelyet PR-dokumentumfilmnek nevez. A film nem mélyed el Ákos életének fontos kérdéseiben, inkább a felszínes érzelmekre és a PR-ra helyezi a hangsúlyt. A kritikában megjelenik a közpénzek felhasználásának problémája és a film készítőinek dilettantizmusa. Teljes cikk (Telex.hu)