Kosztolányi Dezső költeménye az élet és halál határvonalán való búcsúzásról szól, kifejezve a magyarság iránti érzelmeket, a múlt fájdalmát és a szeretetet. Krasznahorkai László kifejezi, hogy nem érzi büszkének magát a magyarság miatt, hanem inkább a személyes sorsára fókuszál. A szöveg a magyar identitás komplexitását és a személyes élményeket hangsúlyozza. Teljes cikk (Magyarnemzet)