A szöveg Magyar Péter politikai tevékenységét és egoizmusát bírálja, párhuzamot vonva a Tükörkirály meséjével, aki önző módon csak saját magát nézi. A szerző hangsúlyozza, hogy Magyar Péter nem képes másokra figyelni, és a politikai színpadon csak saját magáról beszél. A jövője bizonytalan, és a szöveg végén arra utal, hogy nem marad senkije. Teljes cikk (Magyarnemzet)