A szöveg Krasznahorkai László Nobel-díját és a kortárs magyar irodalom helyzetét elemzi, különös figyelmet szentelve Oravecz Imrének és új kötetének, az Alkonynapló II.-nek. A szerzők közötti párhuzamok, a líra és próza ötvözése, valamint az öregség és a magány témái kerülnek előtérbe. Oravecz őszinte és nyers stílusban ír saját életéről, a múltról és a jövőről, miközben a naplóforma lehetőséget ad a szabad kifejezésre. Teljes cikk (Telex.hu)