A szöveg Borbás Tibor művészetét és a 20. század második felének magyar képzőművészetét elemzi, hangsúlyozva a korszak intellektuális feszültségeit és a művészi innovációkat. Borbás Tibor szobrászati munkássága a forma és anyag közötti küzdelemre épül, és jelentős hatással volt a magyar kultúrára. A művészeti közeg, amelyben alkotott, közösségi élményt teremtett, és a művészet nem csupán esztétikai, hanem erkölcsi állásfoglalás is volt. A szöveg végén a kortárs művészet nemzetközivé válásáról és a magyar művészek identitásának megőrzéséről is szó esik. Teljes cikk (Magyarnemzet)