Szombathy Gyula a 'Nem kell annyi Pábijubi' című kötetében őszintén beszél betegségéről, nehézségeiről és a múltjában megélt fájdalmakról, különösen a gyermekkori intézeti élményeiről. A humor és az önirónia jellemzi, ami segít neki feldolgozni a nehézségeket. A könyv bemutatja a családját, a szülőket és nagyszülőket, valamint a tánc szerepét az életében, amely szintén fontos emlékeket idéz fel. Teljes cikk (Index.hu)