Fern Brady memoárja az erős női karakter archetípusát vizsgálja, bemutatva, hogy az erő gyakran nem választás, hanem kényszer. A könyv középpontjában Brady autizmusdiagnózisa áll, amely segít megérteni tapasztalatait. A memoár tárgyilagos hangvételű, nem dramatizál, és a humorista háttér erősen befolyásolja a szöveg ritmusát. Brady a munkásosztálybeli skót közegből érkezik, és a társadalmi háttér kérdése is fontos szerepet kap. A stílus ironikus és visszafogott, a szöveg hitelességét a keménysége adja. Teljes cikk (Index.hu)