A szöveg Diocletianus császár káposzta iránti szenvedélyéről és a kertészkedésről szól, párhuzamot vonva a múlt és a jelen között. A szerző saját tapasztalatait osztja meg a kertészkedés nehézségeiről, a közéleti apátiáról és a társadalmi problémákról, miközben a kertészkedés mint menekülési forma is megjelenik. A szöveg végén a költészet iránti szeretetét hangsúlyozza. Teljes cikk (Index.hu)