A szöveg egy alkotói pillanatról szól, amikor a szerző, Lackfi János, értesül a Kossuth-díj elnyeréséről. A MOMKultban zajló Cziffra-fesztiválon való részvételét és a díj jelentőségét tárgyalja, valamint a művészi munka és a protokoll közötti feszültséget. Kifejezi, hogy a díj nem jelenti a nyugállományba vonulást, hanem inkább ösztönzi az alkotást. A nyelv fontosságát és a generációk közötti kapcsolatot is hangsúlyozza. Teljes cikk (Index.hu)