A szöveg a Kádár-korszakot elemzi, kiemelve a társadalmi feszültségeket, a diktatúra jellemzőit és a korabeli emberek illúzióit. A szerző a korszak második felét unalmasnak, szürkének és bürokratikusnak tartja, hangsúlyozva, hogy a valóságot sokan nem akarták észrevenni. A szöveg végén a modern Magyarország helyzetét is érinti, figyelmeztetve a gondolkodás fontosságára a jövő érdekében. Teljes cikk (Magyarnemzet)