Rezeda Kázmér gondolatai a múltról és a nagymama palacsintáiról szólnak. A múlt iránti vágyakozása és a jelen elviselhetetlensége közepette nosztalgiázik a nagymama konyhájában eltöltött időkről, ahol a palacsinta és a baracklekvár emlékei elevenednek meg. A szöveg végén Kázmér elhatározza, hogy megtanul palacsintát sütni, és felfedezi, hogy a gyerekének is hasonló ízlése van. Teljes cikk (Magyarnemzet)