A Tanácsköztársaság végén Kun Béla elismeri, hogy a proletártömegek öntudatos forradalmárokká nevelése hiábavaló volt. A kommunista vezetők, mint Szamuely Tibor és Rákosi Mátyás, erőszakos módszerekkel próbálták megvalósítani céljaikat, míg a mai utódok a kommentfalakon ábrándoznak a múlt dicsőségéről. A szöveg figyelmeztet arra, hogy a kommunista eszmék nem tűntek el, csak átalakultak. Teljes cikk (Magyarnemzet)