A szöveg a diktatúra és elnyomás tapasztalatait idézi fel, különösen a Ceaușescu-rendszer alatt. A szerző ironikusan megjegyzi, hogy azok, akik sosem éltek elnyomásban, könnyen prédikálnak a diktatúráról. Emlékezik a nehéz időkre, amikor az emberek sorban álltak az élelemért, és a félelem mindennapos volt. A szöveg végén a szerző kifejezi, hogy a valódi elnyomás nem ott van, ahol a hatalomra vágyó emberek pódiumot ácsolnak maguknak. Teljes cikk (Magyarnemzet)